6. rész - Alajea; familiáris

Tehát az Árny Gárda tagja lettem. 

Fogalmam nem volt, hogy ez mit jelent pontosan, de próbáltam úgy hozzáállni, mintha nem lenne idegen tőlem ez az egész. 

Kero javasolta, hogy ismerkedjek meg az Árny Gárda többi tagjával, mert sokszor kell majd velük együtt küldetésre mennem várhatóan. Remek, már csak az hiányzik, hogy kimenjek egy vadidegen világba. 

Közben megkérdeztem, hogy mi lesz Mery "familiárisával". Kero el is feledkezett róla, és mondta, hogy először el kell intéznie vmit, utána foglalkozhatunk az esettel. Addig pedig menjek, és ismerkedjek... 

Az épületben mászkáltam gárda tagok után kutatva, és nemsokára meg is találtam első áldozatomat. Természetesen nem voltam benne biztos, hogy Árny Gárda tag, hogy is lehettem volna? Azonban ő volt az egyetlen, akivel találkoztam az eddig-ismerteken kívül. 

- Szia! - köszöntem neki mosolyogva. Ahogy megfordult, majdnem megijedtem, de Miikohoz képest semmiség volt, így nem reagáltam túl. Kék haja volt neki is, akárcsak Ezarel-nek, annyi különbséggel, hogy a lányé világosabb. Valami pikkely- vagy nem tom mi a szar volt az arcán,És kedvesen visszamosolygott rám. Az öltözködése meg hogy mondjam... Nem éppen az én stílusom volt. És most nem arra gondolok, hogy teljesen más ruhák vannak ebben a világban, hanem arra, hogy eléggé kihívóan nézett ki. 

- Szia! - köszönt vissza. - Te vagy az emberlány, igaz? 

- Igen, én volnék... - mondtam kissé elkeseredve. Mindenki kívülállóként kezelt, hisz ember voltam... Nem hibáztattam őket emiatt, hisz valamilyen szinten igazuk volt benne.

- Sajnálom, nem sértésnek szántam - húzta el a száját. - nagyon kedvesnek tűnsz. Mi lett a sorsod végül? 

- Az Árny Gárda tagja lettem. - feleltem. Alajea sajnálkozva, meglepetten nézett rám. 

- Komolyan?? Szegény teremtés... Nem lennék a helyedben. 

- Ezt hogy érted? - kérdeztem. 

- Te vagy az egyetlen lány most Nevra Gárdájában... Ki fog magának pécézni. 

- Mármint...- nem értettem, miről beszél. - Ez miért is baj?

- Nem vagy itt régóta, szóval lehet, nem tudod... Nevra vámpír. - mondta komolyan. 

- Hogy micsoda????? - lepődtem meg, majd elgondolkodtam. - habár ez megmagyaráz pár dolgot...

- Igen, és hát... Te ember vagy... És a vámpírok, hogy is mondjam... Oda vannak a fajtád véréért. 

- Ez nem túl megnyugtató... - ingattam a fejemet, majd csak vállat vontam - minden esetre, hallottam már vámpírokról az én világomban. A legtöbb tiniregényben ártalmatlan kis szeretőkként funkcionálnak. - A lány felnevetett. 

- Ez mennyire igaz Nevrára! Biztos lehetsz benne, hogy nem fog bántani. Fél, hogy rossz fényt vet saját magára. Tökéletesnek akar látszódni. 

- Akkor miért mondtad úgy, mintha tartanom kéne tőle? - kérdeztem. 

- Azt nem állítottam, hogy nem akar majd elcsábítani vagy hasonlók... Attól még meg szeretne kóstolni, csak nem habzsol be... Mármint, érted. 

- Értem... - majd megvontam a vállamat, és ismét rámosolyogtam - de rossz ajtón kopogtat. Melyik Gárdába tartozol? 

- Abszint Gárda - felelte. 

- Oh.. Mennyire szörnyű Ezarel? - néztem rá sajnálkozva. A lány csak mosolygott rajtam.

- Tudom, milyennek mutatja magát, de igazából nagyon kedves és udvarias is tud lenni, ha nagyon akar... Csak tudod... - majd hirtelen elhallgatott, és megrázta a fejét. - Nem, nem beszélek a háta mögött ilyesmiről. Most mennem kell, majd később találkozunk! - majd már indult is volna, de visszaszólt még nekem. 

- Amúgy Alajea vagyok. 

- Én pedig Sasha. Örülök, hogy megismertelek!

- Szintúgy. Na szia!

-Szia! - majd ismét egyedül maradtam. 

Szóval én vagyok az egyetlen lány a Gárdámban... Igazság szerint ez nem hat meg annyira - hisz a gárdámon kívüliekkel is barátkozhatok. Nem kell egy zárt közösségben ismerkednem.... Ja igen, a másik ami miatt nincs értelme a gárdáknak - szerintem így is-úgy is dolgozhatsz azzal, akivel szeretnél, és azon, amin szeretnél. Jó, habár valószínűleg ehhez Nevrának is lesz egy-két szava... 

Ezarel-lel találkoztam szembe.
- Szia! - köszönt. - Nos, a csicskásom lettél, vagy sem?
- Nem, nem lettem - feleltem. 
- Értem. Akkor kit fogsz boldogítani? 
- Nevrát. - el akartam menni mellette, mert nem volt semmi kedvem vele beszélgetni. 
- Na, ne kapd fel a vizet. - próbált meg megnyugtatni - Csak viccelek. 
- De attól még rosszul esik... 
- Mert rosszul fogod fel az egészet - jelentette ki. - Rossz a hozzáállásod, a hangulatod, minden.
- Biztos igazad van. 
- Remélem, Nevrát tudod majd kezelni - mondta együtt érzőn. - Nem szívesen lennék a helyedben...
- Köszönöm... - mosolyodtam kicsit el.
- Ne szokj hozzá! - mondta, majd tovább sétált. Hát erről ennyit... Már éppen tovább szerettem volna menni, amikor valaki hátulról a vállamra tette a kezét, és elkezdte simogatni. 
- Örülök, hogy a Gárdámban vagy - mondta, majd elém sétált. - Nagyon jó ágymelegítőnek tűnsz...
- Csak szeretnéd. - förmedtem rá. 
- Hmmm. szerintem te is szeretnéd - kacsintott rám - most dolgom van, bocsi. - majd ő is továbbment a folyosón.
Már régóta bóklásztam a folyosókon, és nem találkoztam senki érdemlegessel... Eléggé kihalt volt minden, de nem csodálkoztam, mindenkinek tuti megvan a saját elintéznivalója - csak nekem nincs. Végül sikeresen megtaláltam Kero-t. 
- Mi lesz Mery familiárisával? - kérdeztem. 
- Először a te familiárisodról kell beszélnünk.
- Hogy az enyémről?? - lepődtem meg. - De hát... én... 
- Megtanulsz vigyázni rá, ne aggódj. - nyugtatgatott Kero. - Éppen van nálam egy tojás. Gondoltam, egyből bedoblak a mélyvízbe, és egy olyan állatkát kapsz, akivel jobban kell törődni. Van felelősség tudatod, remélem.

- Én is remélem - feleltem. - de szerintem van. Jó lesz a társaság, ha már úgy is magányos vagyok. 
- Szerintem is - mosolyodott el - itt egy inkubátor, keltsd ki ezt a tojást, és meglátod, mi lesz!
- Mit kell vele csinálnom? - kérdeztem rémülten. 
- Nyugi, ha valamit nem tudsz, tanácstalan vagy, kérdezd meg Purreru-t a piacon. Mindenről mindent tud. 
- Rendben, köszönöm. - feleltem, majd nekiláttam, hogy valamit kivarázsoljak a tojásból...