1. rész - Ismerkedés az ismeretlennel

Hogy miért gondoltam azt, hogy nem vagyok magamnál? Hát emiatt a látvány miatt:

 Azt a rohadt... Ekkora kristályt még életemben nem láttam, egy vagyont érhet...

Éppen megindultam volna a kristály felé, hogy jobban szemügyre vegyem, amikor valaki lerántott a földre. Beütöttem a fejemet, fájt is rendesen, de semmiképp se akartam kimutatni, bárki is szemelt ki magának. Végül észrevettem, hogy ki támadott meg.

Te jó Isten mazsolája...

Először is, mi ez a rohadt kék láng?? Fizikai képtelenség, amit itt látok... másodszor: milyen rókajelmezbe öltözött már ez? Tökre úgy nézki, mint James játékából az egyik karakter...

- KI VAGY, ÉS MIT KERESEL ITT? - üvöltötte le a fejemet. Fenyegetően nézett rám, és szinte biztos voltam benne, hogyha fel szeretnék állni, akkor sem engedné. Így hát a földön fekve válaszoltam.

- A nevem Asha, és fogalmam nincs, hogy kerültem ide, ha erre kíváncsi.

- Ezt nem hiszem... - valami zajt hallottunk kicsit messzebbről. A nő mégjobban elkomorodott, ha ez egyáltalán lehetséges volt - Jamon, vidd a börtönbe! Most nem érek rá vele foglalkozni. - Ki az a Jamon? tettem fel magamban a kérdést, de azonnal választ kaptam, amikor egy orkkal álltam szembe. Gúvadt szemekkel, lefagyva meredtem volna rá, hogyha nem kezd el cipelni kérdés nélkül, ahogy elég nehezen tudnám tovább nézni...

Lépcsők végtelenjén át vitt le egy cellába - amit igazából nem lehetne annak nevezni, tekintve, hogy egy barlangban vagyunk. Mire bármit is mondtam volna, a férfi -habár nem biztos, hogy lehet annak nevezni... - bezárta a cellám ajtaját, és egyedül hagyott a sötétben.

A barlang egy tóban végződött. Közel mentem hozzá, hátha ki tudnék rajta keresztül úszni. Azonban megtorpantam pár méterre a víztől - ugyanis egy mancs nyúlt ki a zöld víz mélyéről a partra, majd mégegy, és úgy próbált kikúszni.

Megijedtem, ösztönösen hátráltam a barlang másik vége felé... Ez csak egy rémálom lehet - gondoltam. A lény lassan emelkedett ki a vízből, szemei sárgásan izzottak. Megdermedtem a félelemtől, és már sikítani se mertem - erőm se lett volna hozzá. Becsuktam a szememet, majd kinyitottam, de a teremtmény továbbra is kúszott kifelé a vízből. Végül egy nyikorgást hallottam a cellám ajtaja felől - talán valaki kinyitotta az ajtaját?

De nem számított, ugyanis addigra a lény alig pár méterre volt tőlem, és nem volt igazán menekülési útvonalam az ajtó felé. Azonban mire a teremtmény elérhetett volna, egy kard súlytott le rá, és a feje pattogva, majd gurulva visszament a vízbe.

Egy fekete ruhás, maszkos alak állt előttem. A testalkata alapján férfi lehetett, de nem lehetett biztosra megállapítani. A szájához emelte a kezét, hogy csendre intsen. Mintha bármit is szeretnék mondani vagy kiabálni jelen helyzetben... csak ziháltam sokkos állapotomban... Mire eljutottam volna odáig, hogy megköszönjem, már nyomát se láttam.

Miután végre annyira magamhoz tértem, hogy meg is tudjak mozdulni, elindultam a cellám ajtaja felé. Amint odaértem, annyira azért nem voltam meglepve, hogy tárva-nyitva állt. Egyből ki akartam lépni rajta, de valamiért mégiscsak megtorpantam.

Mi van akkor, ha megtalálnak, már nem adnak olyan opciót, hogy jó, most akkor börtönbe mész, hanem jó, akkor nem érdekelsz minket, repüljön a fejed? Végül úrrá lett rajtam a szabadság iránti vágyam. Nem akartam hátralevő életemet egy cellában letölteni, és jobb alkalmam lehet, nem lesz a jövőben a szökésre.

Kiléptem a cellám ajtaján, és elkezdtem megmászni a végtelennek tűnő lépcsősort.

0. rész - Bevezető

Egyedül akartam lenni.

Semmi másra nem vágytam, miután James - az egész osztály előtt- szakított velem.

Félreértés ne essék, nem érdekel, mit gondoltak. Csak az zavar, hogy ez magánügy volt, és akkor kellett volna megtennie, amikor kettesben vagyunk, vagy ilyesmi. De nem, nem volt benne annyi tisztesség, hogy időt adjon feldolgozni.

18 évesek vagyunk, az ég szerelmére… Lehetne benne ennyi tisztesség!

A városunk melletti erdőben sétáltam – nyugodt hely volt, tökéletes a jelenlegi állapotomhoz.

Semmi nem érdekelt. Sem a madarak csicsergése a fákon, a levelekről a fejemre hulló esőcseppek; sem a sártenger, amiben mentem, se a nesz a bokorban… Egy dologra azonban mégis felfigyeltem:

Elfogyott az út.

Csak úgy, eltűnt. Az erdei ösvény zsákutcában végződött.

Illetve nem zsákutcában, hanem egy gombakörben – szabályos kör. Nem igazán izgatott volna ez az egész, de nem bírtam elszakítani a tekintetemet – egy tökéletes kör vadon nőtt gombából az erdő kellős közepén… Ilyet se pipáltam még.

De ez se volt ok arra, hogy belépjek a körbe. Az ok egészen valami más volt – ugyanis láttam egy tárgyat a kör közepén. Egy fényes cucc volt, kupola-szerű alakkal.

Hát erre, hogy reagál az idiótája, meg akarja nézni… Jellemző, sosem tudtam ellenállni a kíváncsiságomnak, nem érdekeltek a következmények. Így beléptem a körbe, hogy megnézzem a dolgot.

Amint betettem a lábamat a körbe, a fényes kupola felbomlott - nem ez a megfelelő kifejezés, de nem érdekel – és akkor rájöttem, hogy a fényes cucc egy szentjánosbogarakból álló kupac volt… Amennyire értek én az ilyesmihez.

Egyből ki akartam lépni a körből, sőt ugorni. De nem éppen úgy sült el a dolog, ahogy terveztem…

A következő pillanatban már estem is el az ugrás miatt… Hát ja, nem éppen eltervezett döntés volt. De az esés, nem csap szimpla esés volt… Szabályosan csúsztam – vagyis felmostam a márványpadlót, amin épp feküdtem.

MI A HALÁL??? Az előbb még esküszöm az erdőben voltam… Lehet, emlékezetkiesésem van? Vagy beszívtam, csak azt is elfelejtettem? Felnéztem… Határozottan a második:

Be voltam szívva.

Köszöntő - Mert ez mindig kell :)

Először is, tisztában vagyok vele, hogy az emberek jó része el se olvassa ezt – tekintettel csj-s blogomra. Látom ám, hogy mit tekintettek meg többször :P

Na szóval. Azért írok mégis ilyet, hogy elkerülhessünk félreértéseket, esetleges problémákat. Ugyanis, tudnotok kell, hogy rohadtul nem tudok franciául – csak nagyon keveset… - szóval addig a bizonyos szeptemberi napig nem játszottam még a játékkal (úgy, hogy értettem is volna, miről van szó :P ) .

Igen, akik nem tudnak még róla, kijött a játék több nyelven – köztük angolul, németül, magyarul. És akik vmi csoda folytán idetéved, de mégsem ismeri a játékot, ne keseredjen el – szerintem egyáltalán nem lesz szükség előzetes ismeretekre.

Mint csj-s fanfiction-ömben, nem tervezem követni a fő  történet szálat – terveim szerint gyorsabban fogok haladni, mint Eldarya… Hahaha…. TERVEIM szerint. Nem arról vagyok híres, hogy túl gyakran írnám a blogjaimat.

Jah igen, a másik dolog. Ha eltűnök hónapokra – adj Isten, megint akár egy évre – nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem fogom folytatni. Ha látom a lelkesedést, nekem is megjön.

No tehát, az első pár rész (lehet, hogy csak egy,lehet, hogy több) nagyban fog hasonlítani Eldaryára – tekintettel arra, hogy ez nem egy szimpla gimis történet, hanem kő kemény fantasy – de nem teljesen!!! Eldarya világának ismerete számomra csekély, tehát nem tudom fenntartani a végtelenségig a látszatot, hogy mindent tudok róla – ugyanúgy, ahogy a főhős se tud semmit.

VAGYIS:

A főhőst, világot, lényeket át fogom formálni. Ez nem szabad döntés kérdése, inkább szükséges – tekintettel arra, ismétlem megint, hogy nem sok mindent tudok.

Ugyanúgy, mint csj fanfiction-ömben, a karakterek árnyékuk igazi valójuknak – alapjában véve ugyanazok, mégis, nem én találtam ki őket, de ettől függetlenül beléjük kerül a saját stílusomból is valami. Illetve: egyes karaterek háttértörténetét módosíthatom (nem derült ki sok minden eddig róluk…)

Na szóval ha bárkinek bármi kérdése, óhaja-sóhaja, problémája, megjegyzése, írja bátran!

Ha valami meg annyira nem tetszik, hogy szidni akarod, mint a bokrot (szerencsére ilyet még soha nem tapasztaltam) akkor kérlek, ne tedd. Könnyítsd meg mindkettőnk életét, és szard le, milyen hülyeségeket hordok össze. Neked is jobb, meg nekem is.

Ez is már felér egy kisebb regénnyel, alig két percembe telt max. Remélem, ilyen gyorsan fog menni a történetírás is :D

Ui.: Kérdezhetnénk, miért állok neki egy fanfictionnek, amikor alig tudok az adott dologról valamit?

Erre csak annyit mondanék, hogy van ötletem, és mert szívesen csinálom. A problémákat meg majd megoldom…