2016. október 3., hétfő

0. rész - Bevezető


Egyedül akartam lenni.

Semmi másra nem vágytam, miután James - az egész osztály előtt- szakított velem.

Félreértés ne essék, nem érdekel, mit gondoltak. Csak az zavar, hogy ez magánügy volt, és akkor kellett volna megtennie, amikor kettesben vagyunk, vagy ilyesmi. De nem, nem volt benne annyi tisztesség, hogy időt adjon feldolgozni.

18 évesek vagyunk, az ég szerelmére… Lehetne benne ennyi tisztesség!

A városunk melletti erdőben sétáltam – nyugodt hely volt, tökéletes a jelenlegi állapotomhoz.

Semmi nem érdekelt. Sem a madarak csicsergése a fákon, a levelekről a fejemre hulló esőcseppek; sem a sártenger, amiben mentem, se a nesz a bokorban… Egy dologra azonban mégis felfigyeltem:

Elfogyott az út.

Csak úgy, eltűnt. Az erdei ösvény zsákutcában végződött.

Illetve nem zsákutcában, hanem egy gombakörben – szabályos kör. Nem igazán izgatott volna ez az egész, de nem bírtam elszakítani a tekintetemet – egy tökéletes kör vadon nőtt gombából az erdő kellős közepén… Ilyet se pipáltam még.

De ez se volt ok arra, hogy belépjek a körbe. Az ok egészen valami más volt – ugyanis láttam egy tárgyat a kör közepén. Egy fényes cucc volt, kupola-szerű alakkal.

Hát erre, hogy reagál az idiótája, meg akarja nézni… Jellemző, sosem tudtam ellenállni a kíváncsiságomnak, nem érdekeltek a következmények. Így beléptem a körbe, hogy megnézzem a dolgot.

Amint betettem a lábamat a körbe, a fényes kupola felbomlott - nem ez a megfelelő kifejezés, de nem érdekel – és akkor rájöttem, hogy a fényes cucc egy szentjánosbogarakból álló kupac volt… Amennyire értek én az ilyesmihez.

Egyből ki akartam lépni a körből, sőt ugorni. De nem éppen úgy sült el a dolog, ahogy terveztem…

A következő pillanatban már estem is el az ugrás miatt… Hát ja, nem éppen eltervezett döntés volt. De az esés, nem csap szimpla esés volt… Szabályosan csúsztam – vagyis felmostam a márványpadlót, amin épp feküdtem.

MI A HALÁL??? Az előbb még esküszöm az erdőben voltam… Lehet, emlékezetkiesésem van? Vagy beszívtam, csak azt is elfelejtettem? Felnéztem… Határozottan a második:

Be voltam szívva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése