4. rész - Ismerkedés a Gárdákkal, találkozás Mery-vel

Tehát a tolvaj keresésére indultunk. 

Út közben megtudtam, hogy Eel városában voltunk, és az épület, ahol voltam, az Eel Gárdáinak főhadiszállása vagy mi a fene. Hogy mik a Gárdák? Nehéz lenne definiálni. Hogy miért vannak? Fogalmam nincs. De tényleg nem értem, mi szükség van rájuk. Oké, odáig eljutottam, hogy így több irányba tudnak figyelni, de ehhez nem kéne azt mondani szerencsétlen embereknek, hogy jó, oké, te most szépen a Krumplistészta gárda tagja leszel, mert minden máshoz szar vagy. Jó munkát! 

Visszatérve a valóságba... Öhmm... Mármint nem a valóságba, hanem ahol éppen vagyok. Na mindegy, értitek. Nos, négy gárda van - a Fény Gárda, mely az ilyen "vezetőbb" szerepet tölti be. Politika, utasítások, minden hülyeség. Szóval ez a főgárda. Természetesen minden Gárdán belül is van egy vezető, itt nem más, mint Róka - másnéven Miiko, de én akkor is Rókának hívom.  

Az Árny Gárda ilyen sunyi-gárda. Lopakodás, felderítés, megfigyelés, kémkedés, és nem mondták ki, de én kinézem belőlük, hogy orgyilkosnak is beállnak hébe-hóba. 

Jó, jó, nem ismerek egy Árny Gárda tagot sem, csak a vezetőt - amúgy nem vágom, hogy a francba találkoztam ennyi fontos emberrel, és ilyen lényegtelen valakikkel egyáltalán nem. Minden esetre, biztos, hogy összefutok még valakikkel. Na igen, az Árny Gárda vezetője Kóstolós, vagyis Nevra. Tetszik a neve, szóval nem fogom így hívni. 

Akkor ott van még az Obszidián Gárda, avagy a harcosok klubja. A főmuftit biztos, kitaláljátok. Valkyon-nak hívják egyébként. Őt se kedvelem, csaliként akart használni egy Fekete Kutyánál. Igen, és ezt úgy mondom, mintha érteném, miről beszélek. 

Aztán ott van drága Kékhaj csáveszünknek is a gárdája. Ki a franc akarná őt a főnökének? Szerintem senki. Ezarel gárdája az Abszint Gárda, és most én vagyok hülye, vagy az abszint pálinka. Vagy legalábbis biztos, hogy szeszes ital. Szóval ők a leszokóban lévő alkoholisták. Jó, nem. Valami alkimisták vagy mik. (Majdnem alkoholisták, csak pár betű eltérés.) Mindig is utáltam a kémiát, sajnálom. És nem érzek másképp Ezarel iránt sem. 

Kero szintén a Fény Gárda tagja volt, és legtöbb idejét a könyvtárban töltötte. Ő a kis mindentudó itt - gondoltam. 
Visszatérve, tehát a tolvaj keresésére indultunk. Kimentünk az épületből, amely rögtön a piactér mellett állt. A piac tele volt bódékkal, és eleinte azt hittem, hogy káprázik a szemem - a bódék 90%-a mögött egy macska volt az eladó. MACSKA!!!


Noss, igen, még hozzá kell majd szoknom, hogy macskáknál kell majd alkudoznom meg ilyesmi... Na igen, térjünk vissza a küldetésre. Igen, küldetésnek hívom, mert jól esik. Ilyen udvar-park-nemtudom-pontosan-mi-a-frász közepén megláttunk egy kisfiút, aki fogalmazzunk úgy, szintén nem szokványosan nézett ki...

A srác éppen egy darab kenyérrel rohangált, és azt kiabálta, hogy "Peppy, Peppy merre vagy?" Kero gyanakodva nézte a kisfiút, majd a vállára tette a kezét.
- Mery, mit csinálsz? 
- A familiárisom... - mondta szipogva - eltűnt...
- Majd megoldjuk valahogy, Mery. - próbálta megnyugtatni a fiút. - A kenyeret is neki hoztad?
- Igen... Nagyon sajnálom, hogy elvettem. Vissza is adom - mondta bűnbánóan. Régen láttam ilyen rendes gyermeket, aki nem kezdett el hazudni, hogy most éppen nem csinált semmi rosszat, neem ő nem... - légyszi, ne szólj Ezarelnek... Mérges lenne. 
- Mery... Ne csinálj ilyesmit többet és nem lesz baj! - mondta Kero szigorúan. - viszont, ha meglesz Peppy, tudd, hogy a crysalimok nem ugyanazt eszik, mint mi. Például nagyon szeretik az Eszkimó jégkrémet. 
- Áá értem. Köszönöm! Csak sajnos már mindenhol kerestem... Nem tudom, merre lehet. - Nem szeretnék úgy tenni, mintha bármit is értettem volna ebből a beszélgetésből, mert akár ha kínaiul beszéltek volna, se értettem volna többet. De úgy megsajnáltam szegény srácot, hogy úgy éreztem, muszáj segítenem neki. Még csap pár másodperce ismertem, de már sokkal jobban kedveltem, mint bárki mást, akivel eddig találkoztam. 
- Mery.. - kezdtem. - Én megkeresem neked Peppy-t, ha gondolod. 
- Oh... megtennéd? - nézett rám csodálkozva, majd kételkedve. - Milyen fura ruháid vannak! 
- Nem is furák...
- Furák, ha én azt mondom... - motyogta. - Csak kéérlek, találd meg Peppyt! - sírta el magát. Nem tudtam, hogy itt mi a szokás, viszont én örültem neki, ha szomorú vagyok, akkor átölelnek, szóval odaléptem a kisfiúhoz, és átöleltem. Eleinte nem reagált rá, de nemsokára visszaölelt, és kisírta magát a vállamon. Kero csodálkozva nézte a jelenetet. 

Miután Mery visszament a faluba - igen, az is van itt - Kero furcsán, meglepetten nézett rám. 
 - Mi az? - kérdeztem. 
 - Fogalmad sincs, hogy mit vállaltál, igaz? 
- Annyira rájöttem, hogy valamilyen állat-féleséget kell keresnem. - A férfi rosszallóan csóválta a fejét.
- Nem állat, familiáris. Ő egy társ. 
- Az állatot nem negatívként gondoltam... De azért megköszönnék pár instrukciót! 
- Várj, várj! - emelte fel a kezét - ne olyan sietősen. Csak azért jöhettél el, mert a felügyeletem alatt állsz. Nem foglak csak úgy útnak bocsátani, hogy keresgélj. Először Miikoval kell beszélnünk.