2. rész - Népgyűlés

Az ezernyi lépcsősor után majdnem ennyi ajtóval találtam szembe magamat... Jó, azért ez túlzás. De ettől függetlenül egy teremben hét ajtó szerintem soknak számít. Nem akartam sokáig egy helyben maradni, mert úgy túl könnyen rám találhatnak. A gondolkodási időmön az is gyorsított, hogy észrevettem egy férfit a terem másik felében.

Ijesztően nézett ki... Pánzélzatott viselt, pedig ez itt a 21. század!!! Habár ebben se voltam már többé olyan biztos. Fehér hosszúhaja volt, amit nem tudtam hova tenni, és sárga szemei... Az izomzata pedig azt suglata, hogy nem jó ujjat húzni vele.

Így a legközelebbi ajtón vetettem be magamat, mielőtt észrevenne. Egy folyosón találtam magamat, amelyet egy vörös szőnyeg borított. Azt hiszem, erre jöttünk el az ork-fickóval is, habár nem voltam benne teljesen biztos.

Alig tettem pár lépést a folyosón, amikor hirtelen valaki megragadta a vállaimat. Nem úgy, hogy fájt, csak annyira, hogy ne tudjak mozogni. Éreztem, ahogy a jövevény a fejem mellé hajtja a fejét - az egészben pedig az volt a leghátborzongatóbb, hogy nem éreztem a lehelletét, pedig szerintem rohadtul kellett volna.

-Hmmm... Jó az illatod - mondta inkább magának, mint nekem. - Kedvem lenne megkóstolni...

- Hogy mit csinálni?? - kérdeztem vissza, majd a rémülettől fűtve, megrúgtam az érzékeny pontján.

- Húúú te aztán harcias egy emberke vagy! - mondta félig nevetve, de tudtam, hogy azért megérezte, mert engedett a szorításán, így kaptam az alkalmon. Mivel előre nem mehettem, mert úgy néztem, valószínűleg zsákutcában kötnék ki, 180 fokos fordulattal egy pillanat alatt rohantam visszafele reménykedve, hogy a férfi már nem lesz ott.

Hát nem is volt, de most a másikat - aki meg akart kóstolni???? - terveztem lerázni, így rögtön a következő ajtón vetettem be magamat - amely balra volt.

Amint beléptem, tudtam, hogy az éléskamrában vagyok. A polcokon mézes bödönök sorakoztak, az asztalon pedig frissen sült kenyér illatozott.

Megkordult a hasam. Már jóideje nem ettem semmit - ráadásul az erdei túra és a börtöni élet - bármily rövid is volt - kifárasztott, és éheztetett. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, így a kenyér felé nyúltam...

Amint hozzáért volna a kezem, valaki megragadta...

- Éhesek vagyunk, éhesek vagyunk? - kérdezte mosolyogva. Az első ember, aki valahogy kedvesen tekintett rám...

- Hát én...

- Hát te?

- Igen, éhes vagyok - feleltem végül határozottan, és kirántottam a kezemet a szorításából - és akkor?

- Fejadagodnál nem ehetsz többet... Habár várjunk csak. Te ember vagy!

- Micsoda meglepetés... - forgattam a szemeimet. Most meglepetten nézett rám.

- Mit keresel itt? - inkább kíváncsi volt, mint fenyegető. Mintha egyáltalán nem jelentenék veszélyt a számára...

- Az előbb már megbeszéltük. Éhes vagyok, szóval kaját. - Nagyon halványan elmosolyodott. Nem szólt egy szót sem, csak kiment az ajtón, amit egyáltalán nem értettem, de nem is akartam. A menekvés útját kutattam ismételten - viszont mielőtt bármit is kifőzhettem volna, A kék hajú srác visszajött az oldalán a rókacsajjal, kostolós sráccal és izomaggyal. Illetve Jamon is bejött a csoport után egy fura fickóval. A férfinek egy rohadt szarva volt...

Szóval a csipet csapat mögött még besorjázott orkbácsi és egyszarvú fickó. Teljes volt a népgyűlés.

- Neki a cellában kéne lennie! - emelte fel a hangját rókacsaj.

- Kaját akart lopni. - Jelentette ki a Kékhaj. - akkor lesz a leghasznosabb számunkra, ha megsütjük...

- Hohóó! - szólalt meg Kostolós - nekem nem kell megsütni, jó az magában is.

- Csalinak lenne a legjobb. Egy Fekete Kutyának jó elterelés lenne - mondta Izomagy... A többiekkel ellentétben full komolyan.

- Állj, állj! - szólalt meg Rókacsaj. - Először is, szeretném tudni, hogy hogyan jutottál ki a celládból? - Most először szóltak hozzám - sőt, először vettek szinte tudomást a jelenlétemről.

- Hát...

- Hát mi? - vonta fel a szemöldökét.

- Kiengedtek.

- Még is ki tenne ilyesmit?

- Én.. nem tudom.

- Nem megyünk vele semmire, ostoba, hisz ember - szólt közbe Kékhaj. Már most látom, hogy nem éppen leszünk puszipajtások.

- Egy fekete-piros ruhás maszkos alak ...

- Hát már megint itt van? - lepődött meg Róka - miért nem ezzel kezdted? Jamon, gyere velem! Srácok, legyetek készenlétben! Kero, te pedig vidd vissza a fogjot a cellájába. Nyomás, nyomás! Sietni kell! - Egy pillanat alatt kiürült a szoba, én pedig értetlenül bámultam az ajtóra.

HOGY MI A SZENT ISTEN MAZSOLÁJA TÖRTÉNT?????

Fogalmam nincs... Őszintén, tényleg nem tudom. Kicsit még abban is kételkedem, hogy ők tudják-e egyáltalán - vagy hogy egyáltalán léteznek-e.... Lehet, hogy csak így reagálok a szakításra? Be fogok golyózni??? Már lehet, hogy úton vagyok egy elmegyógyintézet felé....

- Hé hé hé!! - a végén már Egyszarv a képembe üvöltött, hogy észervegyem. - Vissza kell vigyelek a celládba.